Ennek a posztnak januárban fogtam neki és tessék, máris március van! Valaki állítsa meg az időt :)
A körülöttem levő változások eléggé megviselnek. Próbálok nem mindig erre gondolni, azért ez nem mindig sikerül, főleg egy-egy csöndesebb hétvégén tudok eltűnődni. Egy szó, mint száz nem nagyon akarnak összeállni a gondolataim egy egésszé. Remélem, azért nem leszek nagyon csapongó :)
A január elsejémet leírtam az előző blog végén és igazán kíváncsian várom vajon hogyan alakul majd ez az év. Általában, amilyen az elsejém az nagyban igaz szokott lenni a teljes évre is és mivel egy hihetetlen élménnyel indult, nagyon remélem, hogy még több ilyen lesz :)
Az a helyzet, hogy szükségem is lesz minden kis sikerre és pozitív élménye.
Mikor kijöttünk, szerelem volt első látásra Ausztrália és Sydney. Csak a jó dolgokkal foglalkoztam. Megismerni a várost, új barátokra szert tenni, egy jó munkát találni. Mára ez a felhő, majdnem teljesen elmúlt, vagyis most már olyannak látom a várost, amilyen. Egy vibráló metropolisz, ahová az emberek többsége hosszabb-rövidebb időre érkezik. Bár, ahogy Liam mondta nekem: - Te nem csak itt akarsz maradni, hanem neked lehetőséged is van rá.
Lehetőség. A többség egy-két évre érkezik, és ha ez alatt nem sikerül felkutatnia egy olyan vállalkozót, vagy céget, aki megszponzorálná, akkor bizony két lehetőség marad: 1) befizet egy iskolába, ami általában 3-3.500$ alatt nem igazán szokott lenni. Így, amit meg tudna takarítani, azt befizetheti a következő félévre; 2) rengeteg tapasztalattal és egy jó adag keserűséggel elhagyja az országot.
Benjivel és Liammal egy házban laktunk szinte a kezdetektől fogva. Szerencsésnek érzem magam, hogy megismerhettem őket és mulathattam velük párat.
Benji december közepén ment vissza Franciaországba. Nem titkoltan azzal a céllal, hogy pénzt gyűjtsön és visszajöjjön. Liamtól január elején vettünk búcsút. Most Írországban próbál munkát találni és annyi pénzt félretenni, hogy újra neki vághasson Sydneynek.
A két búcsú között volt még egy intermezzo. Ádámtól is elbúcsúztunk, szerencsére csak egy hétre, mert Új-Zélandról sikerült új vízumot igényelnie, amit meg is kapott 3 hónapra.
Ma már csak három hét van vissza ebből az időkeretből. Igen, április elején tőle is búcsúzok és akárhogy is magyarázom, ez eléggé megvisel, hiszen abból a társaságból, akiket itt először a barátaimnak mondhattam, áprilisra nem marad senki…
Áprilisban egy új élet kezdődik. Szerencsére, az imádott zenémen keresztül, megismertem egy nagyon jó társaságot. Többségük ausztrál, bár van köztük pár angol is és egy anyai ágon magyar csajszi is. Nem beszél magyarul csak pár szót. Kötöttem vele egy üzletet, akárhányszor összefutunk mindig tanítanom kell neki pár szót, ő pedig kijavít ha valamit rosszul mondok angolul :)
Mivel nem én vagyok az egyetlen, aki hasonló problémákkal küzd, a városban van jó néhány önszerveződő csoport. Vannak, akik kajakozni járnak, vannak, akik bort kóstolnak, vannak, akik közösen jógáznak és minden mást lehet csinálni, amit csak el tudtok képzelni. Ezek a társaságok általában igen befogadóak, ezért viszonylag hamar fel tudok oldódni és beszélgetni, amire azért nagy szükségem van, mert a munkahelyemen még mindig nem beszélünk valami sokat.
Sokat gondolkodom mostanában milyen is az ausztrálok, hogy reagálnak helyzetekre és vajon én hasonló szituban mit tennék.
Mitől lesz egy ember ausztrál?
Ha sztereotípiák szerint szeretném leírni az ausztrálságot, akkor három dolog kell hozzá. A bűvös három B!
Szeresd a sört (beer), szeress fogadni (bet) és imádj grillezni (barbeque). Igazából van még egy plusz minden második szavad legyen a F*ck.
Ha ezektől eltekintek, akkor a kiállást mások mellett kell megemlítenem. Remélem a következő történeten keresztül sikerült leírnom, miért ezt a tulajdonságot emeltem ki.
Újév estéjén két fiatal srác (testvérek) megpróbált segíteni egy eléggé összevert srácnak. Dulakodás kezdődött köztük és aközött, aki a harmadik srácot megverte korábban.
Sajnos az idősebbik testvér (18 éves) fejét olyan ütés érte, aminek következtében súlyos sérülést szenvedett és kómába esett. Két hétre rá a kórházban meghalt.
A család reakciója számomra nagyon furcsa volt és egyben tiszteletre méltó. A fiúk részére rengeteg adomány érkezett, amíg kórházban volt. A tárgyi felajánlásokat odaadták egy segélyszervezetnek, míg a pénzből egy kampányba kezdtek, hogy a média változtassa meg a fejre mért ütés nevét „King-hit”-ről „coward punch”-ra. Sikerült is elérniük!
Emellett elmondták, hogy nem akarják, hogy a fiúk halálát politikai célokra használják fel, de ebből a nagyon rossz helyzetből valami jónak kell születnie.
Egyszerűen próbáltak valami pozitív dolgot kihozni ebből a szörnyű szituációból. Nem volt acsarkodás fenn hangon, nem volt szemért-szemet felkiáltás, lincselés.
Ez nekem furcsa. Nem ehhez vagyok szokva, de tetszik ez a gondolkodás.
Az ausztrálok nem tudnak inni, vagyis tudnak, de hát nem pálinkán nőttek fel :)
Korábban is volt már alkoholkorlátozás. Például vannak városrészek, ahol tilos szeszt forgalmazni. Még az éttermekben is!
A sajnálatos tragédia után nagyon komoly szankciókat vezetett be a New South Walesi kormány. A szórakozó negyedben 1:30-kor érvénybe lép a lock-out. Ez azt jelenti, hogy fél kettő után nem engednek be egyik klubba se. A másik szabály 3:00-kor lehet kiadni az utolsó alkoholos italt.
Ezenkívül este 8:00 után nem lehet alkoholt árusítani éjjel-nappalikban, Bottle Shop-okban.
Európai szemmel eddig is voltak hülye szabályok, de ezeket főleg nem értem. Nem hiszem, hogy ettől kevesebbet innának az emberek, vagy kevésbé lennének erőszakosak. Hiszen minden szabály kijátszható. Azt nem tiltja semmi, hogy otthon már délután hatkor seggrészeg legyél.
Én személy szerint sokkal több értelmét látnám egy prevenciós programnak a középiskolákban.
Múlt hétvégén voltunk fehér cápa lesen Ádámmal és Matteoval. Gyakorlatilag 52-53 óra alatt lezavartunk egy 3.500 km-es túrát, amiből 2.100-t repültünk, a többit autóban töltöttük.
Azt hittem jó haverságban vagyok a tengerrel, főleg azután, hogy túléltem a fidzsii lélekvesztő túrát. Kiderült, hogy a 4-5m-es hullámokra nincs felkészülve a testem. Szerencsére nem adtam ki a reggeli teámat, ellenben Matteoval. Ádám szinte végig aludta az egész utat. A mázlista!
Végül is háromórányi hánykolódás után elértünk a találkozási pontra. Akkor úgy voltam vele, hogy soha büdös életbe nem jövök el erre a tor-túrára még egyszer az életemben. Ez a meggyőződés addig tartott is még meg nem jelent az első cápa.
Fenomenális volt! Gyönyörűek és félelmetesek! Hihetetlen, milyen okosak, és milyen gyorsak tudnak lenni. A nagyobbik olyan 4,5-5m-es lehetett, de egy pillanat alatt meg tudott fordulni és már le is markolta a csalit a kötélről. Nem kérdés, hogy ők a tengerek vadászai.
Pillanatok alatt eltelt az a hatóra, amit ott töltöttünk. Rengeteg fotót tudtam készíteni. Itt megtalálhatjátok. Szerencsére a kifele útra a tenger is megnyugodott (nem mellesleg az én gyomrom is), így összességében egész jól sikerült, vagyis szívesen visszamegyek bármikor, csak kell egy adag has fogó :D
Innentől igyekszem gyakrabban jelentkezni megint, úgyhogy ne adjátok fel, én sem fogom ;)
A körülöttem levő változások eléggé megviselnek. Próbálok nem mindig erre gondolni, azért ez nem mindig sikerül, főleg egy-egy csöndesebb hétvégén tudok eltűnődni. Egy szó, mint száz nem nagyon akarnak összeállni a gondolataim egy egésszé. Remélem, azért nem leszek nagyon csapongó :)
Mitől volt más ez a január?
A január elsejémet leírtam az előző blog végén és igazán kíváncsian várom vajon hogyan alakul majd ez az év. Általában, amilyen az elsejém az nagyban igaz szokott lenni a teljes évre is és mivel egy hihetetlen élménnyel indult, nagyon remélem, hogy még több ilyen lesz :)
Az a helyzet, hogy szükségem is lesz minden kis sikerre és pozitív élménye.
Mikor kijöttünk, szerelem volt első látásra Ausztrália és Sydney. Csak a jó dolgokkal foglalkoztam. Megismerni a várost, új barátokra szert tenni, egy jó munkát találni. Mára ez a felhő, majdnem teljesen elmúlt, vagyis most már olyannak látom a várost, amilyen. Egy vibráló metropolisz, ahová az emberek többsége hosszabb-rövidebb időre érkezik. Bár, ahogy Liam mondta nekem: - Te nem csak itt akarsz maradni, hanem neked lehetőséged is van rá.
Lehetőség. A többség egy-két évre érkezik, és ha ez alatt nem sikerül felkutatnia egy olyan vállalkozót, vagy céget, aki megszponzorálná, akkor bizony két lehetőség marad: 1) befizet egy iskolába, ami általában 3-3.500$ alatt nem igazán szokott lenni. Így, amit meg tudna takarítani, azt befizetheti a következő félévre; 2) rengeteg tapasztalattal és egy jó adag keserűséggel elhagyja az országot.
Benjivel és Liammal egy házban laktunk szinte a kezdetektől fogva. Szerencsésnek érzem magam, hogy megismerhettem őket és mulathattam velük párat.
Benji december közepén ment vissza Franciaországba. Nem titkoltan azzal a céllal, hogy pénzt gyűjtsön és visszajöjjön. Liamtól január elején vettünk búcsút. Most Írországban próbál munkát találni és annyi pénzt félretenni, hogy újra neki vághasson Sydneynek.
A két búcsú között volt még egy intermezzo. Ádámtól is elbúcsúztunk, szerencsére csak egy hétre, mert Új-Zélandról sikerült új vízumot igényelnie, amit meg is kapott 3 hónapra.
Ma már csak három hét van vissza ebből az időkeretből. Igen, április elején tőle is búcsúzok és akárhogy is magyarázom, ez eléggé megvisel, hiszen abból a társaságból, akiket itt először a barátaimnak mondhattam, áprilisra nem marad senki…
Áprilisban egy új élet kezdődik. Szerencsére, az imádott zenémen keresztül, megismertem egy nagyon jó társaságot. Többségük ausztrál, bár van köztük pár angol is és egy anyai ágon magyar csajszi is. Nem beszél magyarul csak pár szót. Kötöttem vele egy üzletet, akárhányszor összefutunk mindig tanítanom kell neki pár szót, ő pedig kijavít ha valamit rosszul mondok angolul :)
Mivel nem én vagyok az egyetlen, aki hasonló problémákkal küzd, a városban van jó néhány önszerveződő csoport. Vannak, akik kajakozni járnak, vannak, akik bort kóstolnak, vannak, akik közösen jógáznak és minden mást lehet csinálni, amit csak el tudtok képzelni. Ezek a társaságok általában igen befogadóak, ezért viszonylag hamar fel tudok oldódni és beszélgetni, amire azért nagy szükségem van, mert a munkahelyemen még mindig nem beszélünk valami sokat.
Mindennapok
Sokat gondolkodom mostanában milyen is az ausztrálok, hogy reagálnak helyzetekre és vajon én hasonló szituban mit tennék.
Mitől lesz egy ember ausztrál?
Ha sztereotípiák szerint szeretném leírni az ausztrálságot, akkor három dolog kell hozzá. A bűvös három B!
Szeresd a sört (beer), szeress fogadni (bet) és imádj grillezni (barbeque). Igazából van még egy plusz minden második szavad legyen a F*ck.
Ha ezektől eltekintek, akkor a kiállást mások mellett kell megemlítenem. Remélem a következő történeten keresztül sikerült leírnom, miért ezt a tulajdonságot emeltem ki.
Újév estéjén két fiatal srác (testvérek) megpróbált segíteni egy eléggé összevert srácnak. Dulakodás kezdődött köztük és aközött, aki a harmadik srácot megverte korábban.
Sajnos az idősebbik testvér (18 éves) fejét olyan ütés érte, aminek következtében súlyos sérülést szenvedett és kómába esett. Két hétre rá a kórházban meghalt.
A család reakciója számomra nagyon furcsa volt és egyben tiszteletre méltó. A fiúk részére rengeteg adomány érkezett, amíg kórházban volt. A tárgyi felajánlásokat odaadták egy segélyszervezetnek, míg a pénzből egy kampányba kezdtek, hogy a média változtassa meg a fejre mért ütés nevét „King-hit”-ről „coward punch”-ra. Sikerült is elérniük!
Emellett elmondták, hogy nem akarják, hogy a fiúk halálát politikai célokra használják fel, de ebből a nagyon rossz helyzetből valami jónak kell születnie.
Egyszerűen próbáltak valami pozitív dolgot kihozni ebből a szörnyű szituációból. Nem volt acsarkodás fenn hangon, nem volt szemért-szemet felkiáltás, lincselés.
Ez nekem furcsa. Nem ehhez vagyok szokva, de tetszik ez a gondolkodás.
Következmények
Az ausztrálok nem tudnak inni, vagyis tudnak, de hát nem pálinkán nőttek fel :)
Korábban is volt már alkoholkorlátozás. Például vannak városrészek, ahol tilos szeszt forgalmazni. Még az éttermekben is!
A sajnálatos tragédia után nagyon komoly szankciókat vezetett be a New South Walesi kormány. A szórakozó negyedben 1:30-kor érvénybe lép a lock-out. Ez azt jelenti, hogy fél kettő után nem engednek be egyik klubba se. A másik szabály 3:00-kor lehet kiadni az utolsó alkoholos italt.
Ezenkívül este 8:00 után nem lehet alkoholt árusítani éjjel-nappalikban, Bottle Shop-okban.
Európai szemmel eddig is voltak hülye szabályok, de ezeket főleg nem értem. Nem hiszem, hogy ettől kevesebbet innának az emberek, vagy kevésbé lennének erőszakosak. Hiszen minden szabály kijátszható. Azt nem tiltja semmi, hogy otthon már délután hatkor seggrészeg legyél.
Én személy szerint sokkal több értelmét látnám egy prevenciós programnak a középiskolákban.
Cápa les
Múlt hétvégén voltunk fehér cápa lesen Ádámmal és Matteoval. Gyakorlatilag 52-53 óra alatt lezavartunk egy 3.500 km-es túrát, amiből 2.100-t repültünk, a többit autóban töltöttük.
Azt hittem jó haverságban vagyok a tengerrel, főleg azután, hogy túléltem a fidzsii lélekvesztő túrát. Kiderült, hogy a 4-5m-es hullámokra nincs felkészülve a testem. Szerencsére nem adtam ki a reggeli teámat, ellenben Matteoval. Ádám szinte végig aludta az egész utat. A mázlista!
Végül is háromórányi hánykolódás után elértünk a találkozási pontra. Akkor úgy voltam vele, hogy soha büdös életbe nem jövök el erre a tor-túrára még egyszer az életemben. Ez a meggyőződés addig tartott is még meg nem jelent az első cápa.Fenomenális volt! Gyönyörűek és félelmetesek! Hihetetlen, milyen okosak, és milyen gyorsak tudnak lenni. A nagyobbik olyan 4,5-5m-es lehetett, de egy pillanat alatt meg tudott fordulni és már le is markolta a csalit a kötélről. Nem kérdés, hogy ők a tengerek vadászai.
Pillanatok alatt eltelt az a hatóra, amit ott töltöttünk. Rengeteg fotót tudtam készíteni. Itt megtalálhatjátok. Szerencsére a kifele útra a tenger is megnyugodott (nem mellesleg az én gyomrom is), így összességében egész jól sikerült, vagyis szívesen visszamegyek bármikor, csak kell egy adag has fogó :D
A végére
Innentől igyekszem gyakrabban jelentkezni megint, úgyhogy ne adjátok fel, én sem fogom ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése